Chapter 3

Sziasztok! Először is köszönöm a hét kommentet (az egyik csak facebook-on ment), azon belül a kritikákat is. Így legalább van min javítani. :)

A háttér milyen? Nagyon rossz? Mert én valahogy úgy érzem, hogy nem stimmel. Mindegy is. Szóval 6-7 esetleg 8 komi után hozom az új részt.

#bocsiamostanirészértfáradtvoltamígycsakegyrövidunalmashülyeségettudtamhozni

Jó olvasást. :)

*A maradék 17 percben sikerült döntést hoznom. És pontosan 20:00-kor megszólalt a telefonom, ami azt jelezte, hogy SMS-em érkezett. De nem a várt személytől…*

Ugyanis Cassandra volt (de inkább Cassie-nek nevezzük).

„Szia. Mizu? Olyan régen láttalak! Majd összehozunk egy talit valamikor a közeljövőben! Remélem, hogy lesz rám majd egy pici időd!

Xx Cassie”

Mikor a válasz gombra nyomtam a szorítástól elfehéredő ujjaimat, újabb üzenetet kaptam. Na, erről már szentül hittem, hogy Em lesz az. És ezúttal nem tévedtem.

„Várom a válaszodat. Ha kell, akkor még kapsz 10 percet.

Emma”

Nem tétováztam, bepötyögtem az igenleges válaszom. Tudom, hogy veszélyes, de kockáztatni is kell, nem igaz?!

Cassie-nek is válaszoltam, azt remélve, hogy találkozhatunk. De erre sajnos nem túl sok az esély. April (a kiscicám) látva bizonytalan tekintetemet, belemászott az ölembe és hangosan hízelegni kezdett.

Az esti tevékenységeim (fürdés,fogmosás stb.) után felnyitottam a notebook-omat, és  megtudtam egy pár dolgot erről a bizonyos Mr. X-ről. De eközben elnyomott az álom…

Hajnali két órakor a telefonom monoton rezgése zavart fel. Ki lehet ez hajnalok hajnalán? Feloldottam, amitől majdhogy’ kisült a szemem, de ez akkor nem számított. Ugyanis csak egy szívet láttam a képernyőn, ami nem jelenthet mást, csak azt, hogy Harry az.

- Mit akarhat ilyenkor Harold drága? – kérdeztem magamtól, természetesen cinikusan.

Nem tétováztam, inkább megnéztem.

„Szia Sky. Bocsi hogy ilyen későn írok, de most döntöttem véglegesen. Szóval. Gyere holnap hat órára a Starbuck közeli parkba, hogyha szeretnél.

Xx Harry”

Miután észhez tértem a sokktól, elkezdtem gondolkodni. Mit akar tőlem egy híres ember? Összefutottunk az utcán, és randira hív? Ez az egész nagyon hülyén jön ki. És mi az, hogy most döntötte el véglegesen? Ugyan mit?

Hagytam, hogy a sok kérdés kavarogjon a fejemben. Majd egyszer megtudom mindenre a választ. Vagy nem.

Reggel negyed nyolckor arra keltem fel, hogy April a fülembe dorombol. Nem baj, legalább most nem az ébresztőmre kell kelnem. Mivel az ébresztőm előtt negyed órával keltem fel, úgy döntöttem, hogy összedobok magamnak egy laza reggelit ahelyett, hogy lemennék a büfébe, és pogácsát reggeliznék.

Összedobtam egy kis palacsintatésztát, majd megsütöttem. A finom illat kicsalogatta a még félig álomban lévő családomat a nappaliba. Kivéve Felicity-t. Ő egyenesen a nyakamba ugrott. Jelenleg ő az egyetlen stabil dolog az életemben.  Miután megszorongatott, mindenki palacsintájára nyomtam egy kis csokiöntetet, majd kivittem a nappaliba, ahol a kis dohányzóasztalunknál elfogyasztottuk a reggelinket. 

A közös reggeli után rendbe szedtem magam, összepakoltam a cuccaim, és újra a nappaliban kötöttem ki, ahol azon kaptam magam, hogy éppen a húgom haját fésülöm ki. Ekkor volt háromnegyed kilenc. Nem késhetek, mert Emma eleve stresszes állapotban van, és kétszer annyira kicsapja a hisztit.

- Sziasztok. – köszöntem el a családomtól.

- Szia. – mondták kórusban.

- Sky, légy szíves, hozz nekem hazafelé egy kávét, ha már úgyis kávézóban dolgozol- kért meg. Ja, említettem már, hogy még a szüleim is azt hiszik, hogy a Starbucks-ban dolgozom?!

- Bocsi anya, ma nem tudok, mert sietek, randim lesz. – füllentettem. Azok a kegyes hazugságok… de igazat mondtam. Hiszen ma randizni megyek Harry-vel.

- Jó. – sóhajtotta.

- Sziasztok. – csaptam be az ajtót, meg sem várva, hogy köszönjenek.

10 perc múlva beértem a hatalmas épületbe, ahol idegesség, és Emma vörös feje fogadott. Nekik is szép jó reggelt…

Beültem a forgószékembe, majd hozzá is láttam a munkához.

- Mr. X  Mr. X  Mr. X – suttogtam a nevére koncentrálva. A google azonnal 520 000 000 találatot behozott. Egyből a Wikipédiára mentem, mert mindig az a biztos. Semmi számomra érdekes adatot nem talált, amitől eléggé elkeseredtem, tekintve arra, hogy először meg kellene tudnom az alapokat, mert anélkül nem tudok normálisan nyomozni. 

*Pár óra múlva*

Teljesen kimerültem a sok kutatásban. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, de végre találtam híreket. Csak nem túl jókat. Kettős érzés.

Öt óra van, tehát rohanhatok haza, hogy hatra visszaérjek a parkba. Ígyhát összekapkodtam a cuccaimat, gyorsan beköszöntem Emmához, és rohanás.

 Öt után öt perccel hazaestem. Gyors ölelkezés után (az én drága Felicitym) lezuhanyoztam, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, stb. És pont kész lettem hat előtt 10 perccel. Rekordidő.

Gyorsan el is indultam, hogy időben ott legyek.             

Kereken hat órára a parkba is értem, ahol már Harry várt…