Chapter 2

Sziasztok! Nagyon köszönöm az előző részhez kapott 6 komit. Nagyon jól esett. :)

De nem is tartalak fel titeket, jöhetnek a feliratkozók, és 6 vagy több komi. :)

Ja, és légyszi picit bővebb komikat írjatok. Úgy értem, hogy kritikát írjatok. Jöhet hideg-meleg. A kinézetről is szabad írni. :D
Jó olvasást! :)

* - Ami most következik, az lesz az eddigi legkomolyabb feladatod. Ha nem végzed el felelősségteljesen, akkor akár még egy, esetleg több élet is múlhat rajta. – sütötte le a szemeit. Én nyeltem egy nagyot. Egyszerűen nem tudom más életét kockára tenni… *

- Tehát. – kezdett bele – Mostanában tele van az internet, az újságok, a televízió, a rádió, és még a többi kommunikációs eszköz egy emberrel, akinek rossz értelemben vett köze van a One Direction-höz. Ugye tudod kik ők?

- Persze, tudom, szeretem is a zenéjüket. – vontam vállat.

- Rendben. Szóval. Az a bizonyos ember Mr. X, aki – köhintett egyet – elég érdekes dolgokat tervez a fiúkkal. És nem, nem olyan dolgokra gondolok, amilyenekre te. - nézett rám rosszallóan. Mit tettem? – Elég egyszerű, mégis borzasztó dolgok, akárcsak a többi. Az egyik például az, hogy rájuk dönti a lámpákat. A másik pedig egy olyasmi, hogy Harry-t lelöki a színpadról. – diskurált hadonászva. Ezek valóban szörnyű dolgok. Ha nem lépünk közbe, el is fajulhat az egész.

- Így hát meg kell tudnod kilétét. Nem lesz egyszerű. Mások életét sodorhatod veszélybe. Jól gondold át. Este nyolcig kell eldöntened, hogy vállalod-e, és hogy elég erős vagy-e ehhez a feladathoz. – kortyolt bele a (beszélgetés közben rendelt) kávéjába – nyolckor majd küldök egy SMS-t, amire te válaszolsz egy igennel vagy egy nemmel. Ilyen egyszerű látod? – húzta fel az egyik szemöldökét. Most ezzel nem tudom, hogy megijeszteni akart, vagy csak úgy magától „felhúzódott” a szemöldöke, de mindenesetre elég furcsán nézett ki.

A komoly tárgyalás után hazafelé vettem az irányt. Pár utcányira lakom innen, szóval nem kell lejárnom a lábaimat, hogy hazajussak. Egy kertes ház az otthonom, ahol a szüleimmel, és egyetlen, három éves kishúgommal kell élnem. Anyám neve Adele Black, apámé Jack Black (mikor a szülei a nevét adták, biztos vicces hangulatuk volt), és kishúgom neve Felicity Black. Felicity egy tündéri kislány, nagyon szeretem, és amikor van rá időm, mindig megszorongatom, és játszom egy kicsit vele. Szép, hosszú szőke haja van, amit előszeretettel fésülök ki minden egyes reggel.

Felicity

Van egy bátyám is, aki már elköltözött, de hetente felhív. Rich Black a neve. És büszkén kijelenthetem, hogy ő egy egészen normális fiú, aki szereti a családját,  és nem egy népművészeti cserépedény (csak hogy ne kelljen kiírnom).

Eléggé elmerülhettem a gondolataimban, ugyanis arra eszméltem fel, hogy egy kapucnis alak nekem jött és rám borította az ugyancsak Starbucks-os forrócsokiját.

- Bocsi. – mentegetőzött a fiú. Nem láttam tisztán az arcát, de zöld szemei csak úgy világítottak a szürkületben.

- Semmi baj – küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Be szeretnék mutatkozni. Ne sikíts kérlek. Harry Styles vagyok a One Direction-ből. – nyújtotta felém a kezét.

- Skylar Black. – viszonoztam a kézfogását.

- Szép név. – dicsért meg vigyorogva.

- Köszi. – vigyorodtam el én is. És száz százalék, hogy fülig pirultam.

- Cserélünk telefonszámot?

- Persze. – nyújtottam felé a telefonomat.

- Biztos vagyok én abban, hogy egy szinte ismeretlen embernek megadom a számomat? – kérdeztem magamtól. Majd gondoltam egyet, és beleírtam a számomat az iPhone-jába. Nem ilyennek ismertem meg Harry-t az interneten keresztül. Csak nem kürtöli szét.

Miután a telefonszámcsere megtörtént, és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól, még 2 perc séta után végre hazaértem.

- Sziasztok! – köszöntem be. De nem is volt időm mondani semmit, mert egyből Felicity rohant felém.

- Sziaaaaa! – ugrott a nyakamba, mire én megpörgettem.

Miután letettem a földre, bementem a konyhába, és készítettem magamnak egy pirítóst vacsora gyanánt. Rápillantottam a telefonom kijelzőjére, ami 19:33-at mutatott. Remek. Van negyed órám gondolkodni a válaszon. Belementem a névjegyzékbe, mert kíváncsi voltam arra, hogy Harry hogy írta be magát a telefonomba. Csak egyetlen számot találtam, ami újdonság számomra, de nem névvel van jelölve.

<3 – ez volt beírva. És ez valószínűleg ő volt, de vajon miért így írta be? Mindegy, most komolyabb dolgokon kell járnia az eszemnek.

A maradék 17 percben sikerült döntést hoznom. És pontosan 20:00-kor megszólalt a telefonom, ami azt jelezte, hogy SMS-em érkezett. De nem a várt személytől…