Chapter 1

Sziasztok! Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon jól esett az 5 feliratkozó, de lehettek még többen is! :)

Jó olvasást! Hány komit kap az 1. rész? Remélem sokat. ;3

UI.: Ebben még nincsenek benne a srácok, de a következő részben már benne lesznek. És a kövi részhez... najó, nem fárasztalak titeket, olvassatok! :D

Skylar Black vagyok, Londonban élek, és 19 éves vagyok. Ez mind nagyon átlagos. De van még valami, ami nem kifejezetten hétköznapi : az FBI-nál dolgozom, már fél éve, titokban.

- Sky! – kiáltott Emma, a főnököm. – Ma pontban öt órakor szeretnék veled találkozni a Starbucks-ban. Ott legyél! – kiáltotta hátrafordulva, mert már ment vissza az irodájába. Kellemes érzés, amikor a főnököd arra se méltat, hogy a szemedbe nézzen miközben dirigál. Egyébként imádom az állásomat. Én amolyan detektív-szerű alkalmazott vagyok. Nem az, aki tigrisbukfenccel támadja le a tettest, hanem az, aki nyomoz az emberek után. Izgalmas, hiszen valamilyen szinten nehéz, de ilyenkor kiélhetem a gyermekkoromat, mert ez olyan mint egy „Sherlock Holmes-os játék”. Ami igazából a valóságra tekintve komoly dolog, mégis élvezem. Gyerekkoromban is imádtam az ilyen jellegű játékokat, filmeket, meséket. És nem hiába; most itt ülök a saját irodám bőrből készült forgószékében, emberek után kutatva. Egész életemben erre vártam.

Öt órát mutat a Too Late-em, ami azt jelenti, hogy lejárt a munkaidőm. Ez után legtöbbször hazabattyogok a Starbucks-os kávémat szürcsölgetve, de ma máshogy lesz. Ugyan a Starbucks-os sztori marad, de ma Emmával fogok találkozni. Aki történetesen a 23 éves (!!) főnököm, de jó viszonyt ápolunk egymással. A munkahelyen szigorú, de a való életben ellazul. Már amennyi ideje van a való életre.

Öt után körülbelül három perccel beestem a kávézóba, ami tömve volt fiatalokkal, akik csoportban üldögéltek az asztaloknál hangosan nevetgélve. Egy kétszemélyes asztalnál megpillantottam Emmát dühösen nyomkodva Galaxy Tablet-ét.

- Szia Emma. – köszöntem rá félve, mivel a tudatalattim azt diktálta, hogy másodperceken belül kitör. De kellemes csalódás ért.

- Szia. – üdvözölt mosolyogva. – Azért hívtalak, mert meg kell beszélnem veled az új küldetésedet.

- Hű. Ez elég érdekesen hangzik. – viccelődtem, mire gyilkos tekintettel nézett rám.

- Skylar Black. Ez nagyon fontos. Ha nem veszed komolyan, búcsút vehetsz az állásodtól, és kitolhatod a csini kis seggedet az FBI-tól. – mondta halál komolyan, de én éreztem, hogy nem gondolja így, csak poénkodik.

- Jó, halljam. – sóhajtottam. És van okom rá, hogy sóhajtsak.

- Ami most következik, az lesz az eddigi legkomolyabb feladatod. Ha nem végzed el felelősségteljesen, akkor akár még egy, esetleg több élet is múlhat rajta. – sütötte le a szemeit. Én nyeltem egy nagyot. Egyszerűen nem tudom más életét kockára tenni…