Első díjam :)

A díjat köszönöm Lili^^ -nek :)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot!

1. Nagyon alacsony vagyok

2. A szívem annál nagyobb

3. Van egy testvérem, akinek a hátára rá van tetoválva az arcképem *____*

4. Utálom a tesit

5. A humán tantárgyakat részesítem előnyben

6. Az osztályom bohóca vagyok

7. Titkon annyira reménykedek, hogy a 1D-ből valaki a férjem lesz, hogy kezdem elhinni :'D

8. Ki nem állhatom a Twilight-ot, és az egyéb vámpíros filmeket.

9. Szeretnék majd az Oxfordon tanulni (szép, szép álmok...)

10. Imádok zongorázni

2. Válaszolj 11 kérdésre!

1. Ha egy napra bárki lehetnél, ki lennél? Harry Styles :")
2. Miért kezdtél el blogot írni? Mert láttam, hogy másoknak milyen jól megy, és hogy mennyien csodálják őket. Ezért hát, fogtam magam, és gyakorlok, hogy egyszer én is eljussak olyan szintre, amilyenre ők.
3. Ha lehetne egy kívánságod, mit kérnél? Világbékét
4. Kedvenc idézet? "Just close your eyes and enjoy the roller coaster that is life" :)
5. Kedvenc dalszöveg részlet? "Illusion never changed into something real" , "I'll find the words to say before you leave me today"
6. London vagy New York? Mindkettő *___*
7. Mit tennél, ha meglátnád Harryt a házat előtt? Valószínűleg annyira meglepődnék, hogy elájulnék, de miután felébredtem, természetesen kimennék hozzá. :)
8. Mit kaptál a 10. szülinapodra? Nem emlékszem :/ xd
9. Legfurcsább álmod? Azt álmodtam, hogy megnyertem egy szépségversenyt, és utána odajött hozzám Zayn, és megcsókolt. oO :")
10. Játszol valamilyen hangszeren? Igen

11. Hobbi? Olvasás, zenehallgatás :)

3. Írj 11 kérdést!

1. Mit tennél, ha megtudnád, hogy holnap meghalsz?

2. Szerinted kinek a könyvei jobbak : Leiner Lauráé vagy Meg Cabot-é? 

3. Kedvenc parfümöd?

4. Kiskorodban melyik volt a kedvenc nyelvtörőd? :)

5. Hányas tanuló vagy?

6. Mit csinálsz a szabadidődben?

7. Van "alvós macid"? :D

8. Ha igen, mi a neve?

9. Milyen foglalkozást szeretnél csinálni felnőtt korodban?

10. Mit gondolsz a 1D-s srácok tetkóiról?

11. Kedvenc meséd?

4. Küldd tovább 11 embernek!

1. ~ shine bright like a diamond*
2. Nor with you, nor without you!
3. ~As long as you love me~
4. *My soul is in your body
5. My life turned upside stood
6. Defective love.
7. That one thing.*
8. Don't you remember?
9. We Can Survive Together
10. Thats my fate
11. The New Legend

____________________________________________________
Következő részt nem tudom, hogy mikor hozok, igyekszem, persze hogyha szeretnétek, mert csak 4 komi sikerült az előző részhez. :/ xx

Chapter 4

Ááá, tegnap megjelent a Kiss You klipje. GigaMega jó lett. :)

Ehhez a részhez nem tudok mit fűzni. Eléggé átlagos. Nade inkább olvassatok.

Jó olvasást! :)

*Kereken hat órára a parkba is értem, ahol már Harry várt…*

- Szia, csinos vagy. – köszöntött mosolyogva. Ááá, azok a gödröcskék. Meghaltam. Na jó, miket beszélek én…

- Szia, köszönöm, te pedig jól nézel ki. – dicsértem meg mosolyogva. És átölelt. Tökéletes illata van.

- Üljünk le. – tanácsolta – De előtte még… - be se fejezte a mondatot, inkább hagyta, hogy a cselekedte beszéljen. És átnyújtott egy szál vörös rózsát. Azt hittem, hogy ott, helyben elájulok.

- Köszönöm – pirultam el. – És hogyhogy…?

- Hogyhogy mi? – nevette el magát.

- Hogyhogy pont engem hívtál el randizni? – nyögtem ki.

- Hát… szép vagy. És kedvesnek tűnsz. Már jó ideje nem találkoztam ilyen lánnyal mint te. – sütötte le a szemét.

- Örülök – mosolyogtam és pirultam egyszerre – de a telefonszámcsere…? – ráncoltam össze a szemöldököm, ugyanis nem túl gyakori, hogy „csakúgy” valaki (méghozzá egy híresség) megadja a számát azért, mert összeütköztünk az utcán.

- Azért kellett, hogy elhívjalak randizni. – mosolyodott el.

- Hát, oké. – nevettem el magam.

- Mesélj magadról. Hány éves vagy? Honnan jöttél? – „faggatózott” Hazza. Válaszoltam a kérdésére, majd mély beszélgetésbe merültünk. Annyira sokat beszéltünk, hogy már azt is kedvünk volt megvitatni, hogy konkrétan zsibbad a szánk a sok dumálástól. (?? xd – szerk.)

- Amúgy tudtad, hogy… - akadtam meg. Majdnem kikotyogtam. De hát neki/nekik erről szabad tudniuk, nem?! Hiszen rájuk akarok „vigyázni”…

- Mit?

- Á, semmi-semmi – húztam ki magam a galiba alól, bár ez kissé nehezemre esett. Szeretném ha tudná. Na mindegy, majd beszélek Emmával, hogy szabad-e tudniuk, hogy én vagyok.

Szóval órákig beszélgettünk, sokat nevetgéltünk, de néha előkerültek a komolyabb témák is. Mint például előző szerelmek (később nagy szerepe lesz ennek a témának, beszélgetésnek), barátságok…

Este kilenc körül mindketten úgy éreztük, hogy menni kellene (nameg a monoton ütemben rezgő telefonom…), ezért elbúcsúztunk egymástól (két puszi és egy ölelés, bár az ölelés olyan… furcsa volt, mondjuk úgy, hogy gyengén, mégis erősen ölelt. Én meg egy géniusz vagyok, hogy így ki tudom fejezni magam. Megígértük egymásnak, hogy mindenképp találkozunk még, és mindketten hazafelé vettük az irányt.

Hazafelé megállás nélkül twittereztem, elújságoltam mindent Cassie-nek, amikor is egy elég érdekes tweet-re figyeltem fel :

„Csak beszélgettünk és beszélgettünk és én közben beleszerettem…”

És ki más lehetett a tweet gazdája… Harry. Neki köszönhetően egész éjjel nem aludtam, még a szüleim is észrevették, hogy valami nincs rendben. Ráadásul még az apa-féle forrócsoki sem (!!) nyugtatott meg. Emiatt aztán másnap eléggé nyúzottan keltem. Kócos haj, karikás szemek. Best combination (gyengébb angolosoknak : legjobb kombináció).

Miután összekapartam magam, végtagjaimat dobálva lépkedtem le a lépcsőn.

- Sky,– szólt apa – ha van valami baj, mi szívesen segítünk. – küldött felém egy biztató mosolyt, mire anya is helyeselni kezdett.

- Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok – kifogásoltam. A szüleim az egészet csak egy sóhajtással díjazták, majd diszkréten megvitatták, hogy nem tesz jót nekem, hogy dolgozom. Én erre pedig egy fejcsóválással reagáltam. Szép az élet.

A nagy épületbe érve megint (minden nap) csak az üvöltözést hallottam.

- Jóreggelt – üdvözöltem a főnökömet és a kollégáimmal. Mindenki normálisan köszönt, Emma azonban csak egy morgással válaszolt.

A neten kutatva rábukkantam egy-két érdekes dologra, de egyik sem bizonyult igaznak. Viszont inkább minden egyes apró dolgot lejegyzeteltem, mert később lehet, hogy kelleni fog.

A nap végére viszonylag sok dolgot sikerült kiderítenem, és ráadásul kellően elfáradtam ahhoz, hogy egy gyors zuhany után ágyba zuhanjak, és pár perc múlva szundítsak is. És így is lett.

Chapter 3

Sziasztok! Először is köszönöm a hét kommentet (az egyik csak facebook-on ment), azon belül a kritikákat is. Így legalább van min javítani. :)

A háttér milyen? Nagyon rossz? Mert én valahogy úgy érzem, hogy nem stimmel. Mindegy is. Szóval 6-7 esetleg 8 komi után hozom az új részt.

#bocsiamostanirészértfáradtvoltamígycsakegyrövidunalmashülyeségettudtamhozni

Jó olvasást. :)

*A maradék 17 percben sikerült döntést hoznom. És pontosan 20:00-kor megszólalt a telefonom, ami azt jelezte, hogy SMS-em érkezett. De nem a várt személytől…*

Ugyanis Cassandra volt (de inkább Cassie-nek nevezzük).

„Szia. Mizu? Olyan régen láttalak! Majd összehozunk egy talit valamikor a közeljövőben! Remélem, hogy lesz rám majd egy pici időd!

Xx Cassie”

Mikor a válasz gombra nyomtam a szorítástól elfehéredő ujjaimat, újabb üzenetet kaptam. Na, erről már szentül hittem, hogy Em lesz az. És ezúttal nem tévedtem.

„Várom a válaszodat. Ha kell, akkor még kapsz 10 percet.

Emma”

Nem tétováztam, bepötyögtem az igenleges válaszom. Tudom, hogy veszélyes, de kockáztatni is kell, nem igaz?!

Cassie-nek is válaszoltam, azt remélve, hogy találkozhatunk. De erre sajnos nem túl sok az esély. April (a kiscicám) látva bizonytalan tekintetemet, belemászott az ölembe és hangosan hízelegni kezdett.

Az esti tevékenységeim (fürdés,fogmosás stb.) után felnyitottam a notebook-omat, és  megtudtam egy pár dolgot erről a bizonyos Mr. X-ről. De eközben elnyomott az álom…

Hajnali két órakor a telefonom monoton rezgése zavart fel. Ki lehet ez hajnalok hajnalán? Feloldottam, amitől majdhogy’ kisült a szemem, de ez akkor nem számított. Ugyanis csak egy szívet láttam a képernyőn, ami nem jelenthet mást, csak azt, hogy Harry az.

- Mit akarhat ilyenkor Harold drága? – kérdeztem magamtól, természetesen cinikusan.

Nem tétováztam, inkább megnéztem.

„Szia Sky. Bocsi hogy ilyen későn írok, de most döntöttem véglegesen. Szóval. Gyere holnap hat órára a Starbuck közeli parkba, hogyha szeretnél.

Xx Harry”

Miután észhez tértem a sokktól, elkezdtem gondolkodni. Mit akar tőlem egy híres ember? Összefutottunk az utcán, és randira hív? Ez az egész nagyon hülyén jön ki. És mi az, hogy most döntötte el véglegesen? Ugyan mit?

Hagytam, hogy a sok kérdés kavarogjon a fejemben. Majd egyszer megtudom mindenre a választ. Vagy nem.

Reggel negyed nyolckor arra keltem fel, hogy April a fülembe dorombol. Nem baj, legalább most nem az ébresztőmre kell kelnem. Mivel az ébresztőm előtt negyed órával keltem fel, úgy döntöttem, hogy összedobok magamnak egy laza reggelit ahelyett, hogy lemennék a büfébe, és pogácsát reggeliznék.

Összedobtam egy kis palacsintatésztát, majd megsütöttem. A finom illat kicsalogatta a még félig álomban lévő családomat a nappaliba. Kivéve Felicity-t. Ő egyenesen a nyakamba ugrott. Jelenleg ő az egyetlen stabil dolog az életemben.  Miután megszorongatott, mindenki palacsintájára nyomtam egy kis csokiöntetet, majd kivittem a nappaliba, ahol a kis dohányzóasztalunknál elfogyasztottuk a reggelinket. 

A közös reggeli után rendbe szedtem magam, összepakoltam a cuccaim, és újra a nappaliban kötöttem ki, ahol azon kaptam magam, hogy éppen a húgom haját fésülöm ki. Ekkor volt háromnegyed kilenc. Nem késhetek, mert Emma eleve stresszes állapotban van, és kétszer annyira kicsapja a hisztit.

- Sziasztok. – köszöntem el a családomtól.

- Szia. – mondták kórusban.

- Sky, légy szíves, hozz nekem hazafelé egy kávét, ha már úgyis kávézóban dolgozol- kért meg. Ja, említettem már, hogy még a szüleim is azt hiszik, hogy a Starbucks-ban dolgozom?!

- Bocsi anya, ma nem tudok, mert sietek, randim lesz. – füllentettem. Azok a kegyes hazugságok… de igazat mondtam. Hiszen ma randizni megyek Harry-vel.

- Jó. – sóhajtotta.

- Sziasztok. – csaptam be az ajtót, meg sem várva, hogy köszönjenek.

10 perc múlva beértem a hatalmas épületbe, ahol idegesség, és Emma vörös feje fogadott. Nekik is szép jó reggelt…

Beültem a forgószékembe, majd hozzá is láttam a munkához.

- Mr. X  Mr. X  Mr. X – suttogtam a nevére koncentrálva. A google azonnal 520 000 000 találatot behozott. Egyből a Wikipédiára mentem, mert mindig az a biztos. Semmi számomra érdekes adatot nem talált, amitől eléggé elkeseredtem, tekintve arra, hogy először meg kellene tudnom az alapokat, mert anélkül nem tudok normálisan nyomozni. 

*Pár óra múlva*

Teljesen kimerültem a sok kutatásban. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, de végre találtam híreket. Csak nem túl jókat. Kettős érzés.

Öt óra van, tehát rohanhatok haza, hogy hatra visszaérjek a parkba. Ígyhát összekapkodtam a cuccaimat, gyorsan beköszöntem Emmához, és rohanás.

 Öt után öt perccel hazaestem. Gyors ölelkezés után (az én drága Felicitym) lezuhanyoztam, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, stb. És pont kész lettem hat előtt 10 perccel. Rekordidő.

Gyorsan el is indultam, hogy időben ott legyek.             

Kereken hat órára a parkba is értem, ahol már Harry várt…

Chapter 2

Sziasztok! Nagyon köszönöm az előző részhez kapott 6 komit. Nagyon jól esett. :)

De nem is tartalak fel titeket, jöhetnek a feliratkozók, és 6 vagy több komi. :)

Ja, és légyszi picit bővebb komikat írjatok. Úgy értem, hogy kritikát írjatok. Jöhet hideg-meleg. A kinézetről is szabad írni. :D
Jó olvasást! :)

* - Ami most következik, az lesz az eddigi legkomolyabb feladatod. Ha nem végzed el felelősségteljesen, akkor akár még egy, esetleg több élet is múlhat rajta. – sütötte le a szemeit. Én nyeltem egy nagyot. Egyszerűen nem tudom más életét kockára tenni… *

- Tehát. – kezdett bele – Mostanában tele van az internet, az újságok, a televízió, a rádió, és még a többi kommunikációs eszköz egy emberrel, akinek rossz értelemben vett köze van a One Direction-höz. Ugye tudod kik ők?

- Persze, tudom, szeretem is a zenéjüket. – vontam vállat.

- Rendben. Szóval. Az a bizonyos ember Mr. X, aki – köhintett egyet – elég érdekes dolgokat tervez a fiúkkal. És nem, nem olyan dolgokra gondolok, amilyenekre te. - nézett rám rosszallóan. Mit tettem? – Elég egyszerű, mégis borzasztó dolgok, akárcsak a többi. Az egyik például az, hogy rájuk dönti a lámpákat. A másik pedig egy olyasmi, hogy Harry-t lelöki a színpadról. – diskurált hadonászva. Ezek valóban szörnyű dolgok. Ha nem lépünk közbe, el is fajulhat az egész.

- Így hát meg kell tudnod kilétét. Nem lesz egyszerű. Mások életét sodorhatod veszélybe. Jól gondold át. Este nyolcig kell eldöntened, hogy vállalod-e, és hogy elég erős vagy-e ehhez a feladathoz. – kortyolt bele a (beszélgetés közben rendelt) kávéjába – nyolckor majd küldök egy SMS-t, amire te válaszolsz egy igennel vagy egy nemmel. Ilyen egyszerű látod? – húzta fel az egyik szemöldökét. Most ezzel nem tudom, hogy megijeszteni akart, vagy csak úgy magától „felhúzódott” a szemöldöke, de mindenesetre elég furcsán nézett ki.

A komoly tárgyalás után hazafelé vettem az irányt. Pár utcányira lakom innen, szóval nem kell lejárnom a lábaimat, hogy hazajussak. Egy kertes ház az otthonom, ahol a szüleimmel, és egyetlen, három éves kishúgommal kell élnem. Anyám neve Adele Black, apámé Jack Black (mikor a szülei a nevét adták, biztos vicces hangulatuk volt), és kishúgom neve Felicity Black. Felicity egy tündéri kislány, nagyon szeretem, és amikor van rá időm, mindig megszorongatom, és játszom egy kicsit vele. Szép, hosszú szőke haja van, amit előszeretettel fésülök ki minden egyes reggel.

Felicity

Van egy bátyám is, aki már elköltözött, de hetente felhív. Rich Black a neve. És büszkén kijelenthetem, hogy ő egy egészen normális fiú, aki szereti a családját,  és nem egy népművészeti cserépedény (csak hogy ne kelljen kiírnom).

Eléggé elmerülhettem a gondolataimban, ugyanis arra eszméltem fel, hogy egy kapucnis alak nekem jött és rám borította az ugyancsak Starbucks-os forrócsokiját.

- Bocsi. – mentegetőzött a fiú. Nem láttam tisztán az arcát, de zöld szemei csak úgy világítottak a szürkületben.

- Semmi baj – küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Be szeretnék mutatkozni. Ne sikíts kérlek. Harry Styles vagyok a One Direction-ből. – nyújtotta felém a kezét.

- Skylar Black. – viszonoztam a kézfogását.

- Szép név. – dicsért meg vigyorogva.

- Köszi. – vigyorodtam el én is. És száz százalék, hogy fülig pirultam.

- Cserélünk telefonszámot?

- Persze. – nyújtottam felé a telefonomat.

- Biztos vagyok én abban, hogy egy szinte ismeretlen embernek megadom a számomat? – kérdeztem magamtól. Majd gondoltam egyet, és beleírtam a számomat az iPhone-jába. Nem ilyennek ismertem meg Harry-t az interneten keresztül. Csak nem kürtöli szét.

Miután a telefonszámcsere megtörtént, és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól, még 2 perc séta után végre hazaértem.

- Sziasztok! – köszöntem be. De nem is volt időm mondani semmit, mert egyből Felicity rohant felém.

- Sziaaaaa! – ugrott a nyakamba, mire én megpörgettem.

Miután letettem a földre, bementem a konyhába, és készítettem magamnak egy pirítóst vacsora gyanánt. Rápillantottam a telefonom kijelzőjére, ami 19:33-at mutatott. Remek. Van negyed órám gondolkodni a válaszon. Belementem a névjegyzékbe, mert kíváncsi voltam arra, hogy Harry hogy írta be magát a telefonomba. Csak egyetlen számot találtam, ami újdonság számomra, de nem névvel van jelölve.

<3 – ez volt beírva. És ez valószínűleg ő volt, de vajon miért így írta be? Mindegy, most komolyabb dolgokon kell járnia az eszemnek.

A maradék 17 percben sikerült döntést hoznom. És pontosan 20:00-kor megszólalt a telefonom, ami azt jelezte, hogy SMS-em érkezett. De nem a várt személytől…

Chapter 1

Sziasztok! Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon jól esett az 5 feliratkozó, de lehettek még többen is! :)

Jó olvasást! Hány komit kap az 1. rész? Remélem sokat. ;3

UI.: Ebben még nincsenek benne a srácok, de a következő részben már benne lesznek. És a kövi részhez... najó, nem fárasztalak titeket, olvassatok! :D

Skylar Black vagyok, Londonban élek, és 19 éves vagyok. Ez mind nagyon átlagos. De van még valami, ami nem kifejezetten hétköznapi : az FBI-nál dolgozom, már fél éve, titokban.

- Sky! – kiáltott Emma, a főnököm. – Ma pontban öt órakor szeretnék veled találkozni a Starbucks-ban. Ott legyél! – kiáltotta hátrafordulva, mert már ment vissza az irodájába. Kellemes érzés, amikor a főnököd arra se méltat, hogy a szemedbe nézzen miközben dirigál. Egyébként imádom az állásomat. Én amolyan detektív-szerű alkalmazott vagyok. Nem az, aki tigrisbukfenccel támadja le a tettest, hanem az, aki nyomoz az emberek után. Izgalmas, hiszen valamilyen szinten nehéz, de ilyenkor kiélhetem a gyermekkoromat, mert ez olyan mint egy „Sherlock Holmes-os játék”. Ami igazából a valóságra tekintve komoly dolog, mégis élvezem. Gyerekkoromban is imádtam az ilyen jellegű játékokat, filmeket, meséket. És nem hiába; most itt ülök a saját irodám bőrből készült forgószékében, emberek után kutatva. Egész életemben erre vártam.

Öt órát mutat a Too Late-em, ami azt jelenti, hogy lejárt a munkaidőm. Ez után legtöbbször hazabattyogok a Starbucks-os kávémat szürcsölgetve, de ma máshogy lesz. Ugyan a Starbucks-os sztori marad, de ma Emmával fogok találkozni. Aki történetesen a 23 éves (!!) főnököm, de jó viszonyt ápolunk egymással. A munkahelyen szigorú, de a való életben ellazul. Már amennyi ideje van a való életre.

Öt után körülbelül három perccel beestem a kávézóba, ami tömve volt fiatalokkal, akik csoportban üldögéltek az asztaloknál hangosan nevetgélve. Egy kétszemélyes asztalnál megpillantottam Emmát dühösen nyomkodva Galaxy Tablet-ét.

- Szia Emma. – köszöntem rá félve, mivel a tudatalattim azt diktálta, hogy másodperceken belül kitör. De kellemes csalódás ért.

- Szia. – üdvözölt mosolyogva. – Azért hívtalak, mert meg kell beszélnem veled az új küldetésedet.

- Hű. Ez elég érdekesen hangzik. – viccelődtem, mire gyilkos tekintettel nézett rám.

- Skylar Black. Ez nagyon fontos. Ha nem veszed komolyan, búcsút vehetsz az állásodtól, és kitolhatod a csini kis seggedet az FBI-tól. – mondta halál komolyan, de én éreztem, hogy nem gondolja így, csak poénkodik.

- Jó, halljam. – sóhajtottam. És van okom rá, hogy sóhajtsak.

- Ami most következik, az lesz az eddigi legkomolyabb feladatod. Ha nem végzed el felelősségteljesen, akkor akár még egy, esetleg több élet is múlhat rajta. – sütötte le a szemeit. Én nyeltem egy nagyot. Egyszerűen nem tudom más életét kockára tenni…

Prológus

Sziasztok! Ha a prológushoz összejön legalább öt-tíz komment, akkor felrakom az első részt. De feliratkozók is kellenek, szóval akit érdekel a történet folytatása, az iratkozzon fel. Remélem tetszeni fog! :)

Skylar Black, a Londonban élő 19 éves lány az FBI tagja, természetesen titokban. Következő
küldetése meglehetősen érdekes számára; ugyanis – a sokak által találgatott – Mr. X-nek a létezéséről kell tudomást szereznie. Emiatt megismeri a One Direction-t, akik viszonylag hamar megbarátkoznak Skylar-rel, és egy kapcsolat is kialakul. Azonban nem minden szép és jó; Mr. X újabb rémisztő tettei egyikével áll elő. Sky keményen dolgozik az ügyön, de ez az ember egyszerűen már neki is sok. A Madison Square Garden-beli koncert vészesen közeledik...